Köszöntő, tájékoztató

Tisztelt Olvasó!

Sok szeretettel köszöntöm az átalakult publikációs oldalunkon. A jövőben ezt a rovatunkat Dr. Juhász László vezeti. Meggyőződésem, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó szakemberek számára nem kell bemutatnunk rovatvezetőnket.

Még is egy két apró villanást felidéznénk önéletrajzából:

1992-től foglalkozik csődjoggal, a témában folyamatosan publikál szakcikkeket,  készít egyetemi jegyzeteket, ötödik kiadásban jelent meg nyomtatásban „A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve” című szakkönyve. Jelenleg előkészületben van ugyanennek a könyvnek az első e-könyv formátumú kiadása. Rendszeresen részt vett a bírák, titkárok szakmai képzésében, valamint a fizetésképtelenségi szakjogász képzésben, 2010-től  címzetes egyetemi docens. 

Ebben a rovatban részben saját publikációi jelennek meg, részben közzétesszük azokat a kérdéseket, amelyeket az olvasóktól, vagy a szakmabéliektől kapunk. 

 

Szeretnénk ezekre a felmerült kérdésekre választ, vagy véleményt kapni rovatvezetőnktől. Hosszabb távon ez a rovat kettéválhat, egy jól működő fórumra és egy publikációs oldalra, de az első időszakban ezt a kettős funkciót egyben fogjuk megpróbálni megvalósítani.

 

Szakértőnk számára kérdéseket lehet feltenni a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát. e-mail címen. A válaszok ezen az oldalon elolvashatóak lesznek.

Tisztelettel: Tóth Szilárd Itjump Kft.

Két jogterület határán

Két jogterület határán

2014. március 15-én hatályba lépett az új Ptk. A törvénykönyv több szakaszban (3:118.§, 6:541.§) foglalkozik a vezetői felelősség kérdésével. Nincs azonban utalás arra, hogy miként viszonyulnak ezek a szabályok a speciális csődjogi előírásokhoz. A cikkben ezt a kérdést járjuk körül, ismertetve más szerzők álláspontját is.


Dr. Juhász László: Két jogterület határán A teljes publikáció letölthető: PDF


 

Egy Kúriai döntés margójára

Egy Kúriai döntés margójára

 

A csődeljárás  2009-ben történt újraszabályozását követően vita alakult ki a gyakorlatban az igénybejelentési határidő jogvesztő jellegéről és a követelést késedelmesen bejelentő vagy a bejelentést elmulasztó hitelező jogait illetően.

A Kúria 2014-ben hozott döntése azon hitelezőktől, aki tudatosan nem jelentkezett be a csődeljárásba, megvonta a jogvédelmet.

A cikk ezt a döntést elemzi. A szabályozás változott már, de lehetnek olyan jogosultak, akiket a kialakult helyzet érint, ezért aktuális lehet a döntés és a magyarázat ismertetése.


Dr. Juhász László: Egy Kúriai döntés margójára A teljes publikáció letölthető: PDF


 

A függő követelés a csőd- és a felszámolási eljárásban

Juhász László

A függő követelés a csőd- és a felszámolási eljárásban

 

 

 

A függő követelésekkel kapcsolatos kérdések gyakran felbukkannak a csőd- és felszámolási eljárásban, ugyanakkor nagy a bizonytalanság ezen követelések mikéntje és besorolása tekintetében. Emiatt célszerű röviden áttekinteni a függő követeléssel kapcsolatos előírásokat.

 

1. A függő követelés és a csődtörvény

 

A 2009. évi LI. tv., az V. Cstv. Novella egészítette ki a hitelező fogalmát a bankgaranciát, biztosítói garanciát vagy biztosítói készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényt nyújtó azon szervezetekkel is, amelyek az adós kötelezettségeiért helytállási kötelezettséggel tartoznak, melynek beállta és az adós helyett történő fizetési kötelezettségük teljesítése esetén az adóssal szemben a megtérítési igénnyel léphetnek fel, ennek bekövetkeztéig azonban még csak ún. függő követeléssel rendelkeznek. Korábban a függő követeléssel rendelkező hitelező sem a felszámolási, sem a csődeljárásban nem jelenthette be a követelését. A Cstv. 28.§ (2) bek. f.) pontja ugyanis azt írta elő, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. Az V. Novella által történt módosítást követően azonban a hirdetményi felhívásban már szerepel, hogy a közzétételi végzésnek tartalmaznia kell a hitelezőknek [ideértve a zálogjogosultakat, és a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti függő követelések jogosultjait is] szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket - kivéve a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban [27. § (2) bekezdés e) pont] már bejelentett és nyilvántartásba vett követeléseket - a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be.

 

A Cstv. 3.§ g) pontja 2012. III. 1-től hatályos előírása értelmében a függő követelés: bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó olyan követelés, amelynek beállta és esedékessége még bizonytalan;

 

A függő követelés jogosultja ugyanolyan hitelező, mint a többi hitelező, amennyiben biztosított a követelése a Cstv. 49/D.§ alapján kaphat kielégítést, amennyiben nem rendelkezik biztosítékkal, a Cstv. 57.§ alapján juthat a pénzéhez. A függő követeléssel rendelkező hitelezőnek be kell jelentenie a hitelezői igényét, regisztrációs díjat kell fizetnie, ennek összegénél a függő követelést úgy kell tekinteni, mintha lejárt követelés lenne. 

 

A függő követeléssel rendelkező hitelezők körének az egyértelmű megfogalmazása alapvető fontosságú, ezért célszerű a fogalom elemzése. A 2011. évi Módtv. a fogalmat áthelyezte a 3.§ (1) bekezdés g) pontjába, ezzel függetlenítette a felszámolási eljárástól. Ennek következtében elvileg bejelenthető lenne az ilyen követelés a csődeljárásban, de a 12.§ (1) bekezdés már ismertetett előírása szerint, amíg függőben van a követelés „még nem kell bejelenteni”. Ebből következik, hogy a csődeljárásban a függő követeléssel rendelkező hitelező a követelését, mint még nem létező követelést nem jelentheti be.

 

A 2011. évi módosítást követően a törvény tartalmazza a függő követelés, a számviteli törvény szerinti függő követelés és számviteli törvény szerinti függő kötelezettség fogalmakat, ezért ezekkel foglalkozni kell.

 

 

2. A számviteli törvény szerinti függő kötelezettség fogalma

 

A számvitelről szóló 2000. évi C. tv. 3.§ (8) bekezdés 14. pontja tartalmazza a függő kötelezettség fogalmát, amely kiindulási alapként szolgál. A fogalom meghatározás a következő:

14. függő kötelezettség: az olyan - általában - harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. A függő kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek. A pénzeszközre vonatkozó függő kötelezettségek közé tartoznak különösen: a kezességvállalási, a garanciavállalási, a váltókezesi kötelezettség, az opciós ügyletekkel, a nem valódi penziós ügyletekkel, a le nem zárt peres ügyekkel kapcsolatban várható kötelezettségek. Az egyéb eszközre vonatkozó kötelezettségek közé tartoznak különösen a fedezetként, biztosítékként, óvadékként felajánlott (szolgáló) vagyontárgyak és az opciós ügylet miatti egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek;

 

A számviteli törvény a garanciát nyújtó, kezességet vállaló személy szempontjából határozza meg a fogalmat. 

 

3. A számviteli törvény szerinti függő követelés fogalma

 

A számviteli törvény 3.§ (8) bekezdés 17. pontja külön foglalkozik a függő követelés fogalmával.

17. függő követelés: olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. Idetartoznak különösen a kapott garanciák, kezességek harmadik felek tartozásaiért, valamint a kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések;

 

4. A csődtörvény szerinti függő követelés fogalma

 

A Cstv. nem kívánta ezt a teljes kört a függő követeléssel rendelkezők között szerepeltetni, ezért ebből kiemelte, s a hitelező fogalmába helyezte a bankgaranciát, biztosítói garanciát vagy biztosítói készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényt nyújtó azon szervezeteket is, amelyek az adós kötelezettségeiért helytállási kötelezettséggel tartoznak, melynek beállta és az adós helyett történő fizetési kötelezettségük teljesítése esetén az adóssal szemben a megtérítési igénnyel léphetnek fel, ennek bekövetkeztéig azonban még csak ún. függő követeléssel rendelkeznek. A törvény szövegéből azonban nem egyértelmű, hogy csak ezekre a pénzügyi tevékenységet folytató szervezetekre vonatkozik az előírás vagy ennél általánosabb. Véleményem szerint a törvény indokolását is figyelembe véve nincs helye a kiterjesztő értelmezésnek, függő követelés esetén hitelezőként a felszámolási eljárásban csak a pénzintézetek és a biztosítók jelenthetnek be követelést. Nem illeti meg ez a jog a zálogjogosultat sem, pedig tartalmilag és számviteli szempontból az ő követelése is függő követelés. A kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követeléseket ugyanis a jogalkotó nem szerepelteti a Cstv. 3.§-ban.

Különösen a zálogjogosult esetén adódik zavar az értelmezésben, ezért idézem mások véleményét is:

Az enyémhez hasonló álláspontot foglalt el Csőke Andrea „A csődtörvény magyarázata” (Complex, Bp. 2009.) c. kommentárban. (369-377. old.) Ezt az értelmezést fogadta el többek között dr. Kiss Gábor, a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumának vezetője a csőd- és felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22-én tartott konferenciáján, amelyen rámutatott a függő követelés és a Cstv. 49/D.§ (3) bekezdés közötti összefüggésre. Az előadásról készült emlékeztető az alábbiakat tartalmazza:

A Cstv. 49/D.§ (3) bekezdése szerinti dologi kötelezettség nem minősül függő követelésnek. Dr. Kiss Gábor álláspontja szerint a felszámolás alá került adós dologi kötelezettsége esetén (az adós egy másik személy kötelezettségét saját vagyonának egy részével biztosítja, így elválik a személyes kötelezett – aki a teljes vagyonával felel – és a dologi kötelezett – aki csak a zálogba adott vagyontárgyával felel), ha a személyes kötelezettel szemben még nem járt le a követelés,  akkor is köteles és jogosult a dologi jogosult bejelenteni a követelését a zálogtárgy tulajdonosának a felszámolási eljárásában, mert a Vht. rendszeréhez hasonlóan a bejelentkezéssel megnyílik az igénye az érvényesítésre. A dologi kötelezett felszámolója pedig a hitelezői igény kielégítése után felléphet a személyes kötelezettel szemben a Ptk. 259.§ (1) bekezdése alapján.”

 

Miután a törvény most már mindhárom elemzett fogalmat használja, állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy mikor beszélünk csődtörvény szerinti függő követelésről. A Kúrián 2012. február 29.-i tanácskozáson a következő álláspontot fogadták el a bírák:

Ha a törvény nem „számviteli törvény szerinti függő követelésről” beszél, hanem csak „függő követelésről”, abban az esetben mindig a Cstv. 3.§ (1) bekezdés g) pontja szerinti fogalmat kell érteni, mely csak a felszámolási eljárásban értelmezhető.

 

Mint láttuk a Cstv. 12.§ (1) bekezdés külön említi a számviteli törvény szerinti függő kötelezettséget, a csődkérelemben a 8.§ (2) bekezdés értelmében külön kell nevesíteni az adós által vállalt, a számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeket és az adóssal szemben fennálló függő követeléseket. A felszámolási egyezséget szabályozó Cstv. 42.§ és 44.§ (1a) bekezdés pedig külön említi a számviteli törvény szerinti függő követelés és függő kötelezettség fogalmát, amikor kimondja, hogy:

42.§ Az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít, amely összegezi az adós vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyont, az egyes hitelezői csoportok követeléseit, és külön tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti eddigi és várható követelésekről, valamint a számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről is.

44.§ (1a) Az egyezség megkötésekor a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és függő kötelezettségekre vonatkozóan is rendelkezni kell.

 

A bírói tanácskozáson elfogadott álláspont is rögzíti, hogy a csődtörvény szerinti függő követelésnek csak a felszámolási eljárásban van szerepe, a csődeljárásban az ilyen követeléseket nem lehet bejelenteni.

A felszámolási egyezség esetében – s erről a későbbiekben szó lesz – a számviteli törvény szerinti függő követelés és függő kötelezettség esetében nincs tartalékképzési kötelezettség.

 

5. A függő követeléssel rendelkező hitelező kielégítése

 

A kielégítés módjáról a Cstv. 58.§ (5) bekezdése rendelkezik. A felszámoló az eljárás során a függő követelések rendezésére a hitelezői igénybejelentés szerinti összegben tartalékot képez, figyelemmel a 49/D.§ (7) bekezdésben foglaltakra is. A törvény nem mondja ki kifejezetten, de nyilvánvaló, hogy a nem vitatott követelést kell figyelembe venni, s miután a függő követeléssel rendelkező hitelező is hitelező, az igényét lehet vitatni, s ezután lehet az igényének megfelelő összegű tartalékot képezni.

 

Tartalékba kell helyezni a függő követelés jogosultja által a Cstv. 38.§ (5) bekezdés alapján a felszámoló részére kiadott, a függő követelést biztosító óvadékot is. 

 

Ha a követelés egészben vagy részben a felszámolási zárómérleg elkészítéséig esedékessé válik, a függő követelés jogosultja a besorolásának megfelelően kaphat kielégítést. Ha zálogjoggal biztosított, a Cstv. 49/D.§ hatálya alá tartozó követeléssel rendelkezik, s a biztosított vagyontárgyat értékesítették, a bevétel tartalékban szerepel, s ki lehet fizetni a részére. Ha nem volt biztosítva a követelése, az általános szabályok és a besorolása szerint juthat pénzhez.

 

Ha a követelés a felszámolási zárómérleg elkészítéséig nem, vagy csak részben válik esedékessé, az elkülönített összeget, illetve annak fel nem használt – a függő követelés jogosultját a 49/D.§ és 57.§ szerint megillető – részét zárómérleggel alátámasztottan bírósági letétbe kell helyezni. Úgy kell kezelni a függő követelés jogosultját, mintha a zárómérleg alapján megkapná a pénzét, tehát be kell sorolni, de nem utalják ki részére, hanem letétbe kell helyezni az összeget. 

A pénz vagy a tárgy bírósági letétként történő elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben (jegyzőkönyvben) fel kell tüntetni az IM rendeletben feltüntetett adatokat, a letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket (Ptk. 287.§), továbbá valószínűsíteni kell a letétbe helyezés okát (célját).

Ha a letevő a letét elfogadásán kívül annak kiutalását vagy őrzését is kéri, az erre vonatkozó kérelmet kifejezetten elő kell terjesztenie.

 

A függő követeléssel rendelkező hitelező kielégítésére vonatkozó előírások

 

A felszámolási ügyben a letétbe helyezést követően már csak a quasi vagyonrendezési eljárás lefolytatása után lehet a kiutalásról rendelkezni, de ez egy másik eljárás lesz. A felszámoló a felszámolási eljárás befejezése után nem rendelkezhet a letétről, az ő eljárása a letétbe helyezéssel befejeződött. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az általános szabályok szerint a letevő (a mi esetünkben a felszámoló) a teljesítési letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a bíróság a jogosultat a letétbe helyezésről nem értesíti. Ez a lehetőség azonban a felszámolási zárómérleg elfogadása után a felszámoló részére nem adott, értelemszerűen csak a letétbe helyezésre terjed ki a jogosultsága. 

A letét felhasználására a Ctv. IX. fejezete szerinti vagyonrendezési eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával kerül sor oly módon, hogy az eljárást legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős befejezését követő 3. év utolsó napjáig kezdeményezheti a függő követelés jogosultja, ezt követően pedig bármelyik hitelező, akinek a követelése a felszámolási eljárásban, a 33/A.§ és a 63.§ szerinti eljárásokban nem került kielégítésre. A kérelmet a felszámolási ügyben eljárt bírósághoz célszerű benyújtani. A törvény szövegéből nem állapítható meg, hogy a befejezett felszámolási ügyben utóiratként iktatott kérelem alapján kinek kell eljárnia. Két eset lehetséges. Az egyik szerint a felszámolási ügyben kell a szükséges intézkedéseket megtenni, a másik lehetőség az, hogy vagyonrendezési ügyként kell iktatni a kérelmet, s az eljárást vagyonrendezési ügyszám alatt, de a speciális 58.§ (5) bekezdésben leírt szabályok szerint kell az eljárást lefolytatni.

Ha kérelmet nem nyújtottak be, vagy azt nem a függő követelés jogosultja nyújtotta be, a bíróság a 3. év lejártát követő 15 munkanapon belül felhívja a függő követelés jogosultját, hogy 15 munkanapon belül jelentse be követelését, és csatolja az annak igazolására vonatkozó okiratokat. A határidő elmulasztása jogvesztő, a bejelentés elmaradása esetén a zálogjog megszűnik. Ezt a rendelkezést csak a felszámolási ügyben eljárt bíróság tudja megtenni, mert a letéti ügyben eljáró bíróság nem kíséri figyelemmel a speciális felszámolási határidőt. Ezért célszerű a felszámolási ügyet a jogerős befejezését követően 3 évre nyilvántartásba tenni, s ha nem érkezik kérelem, a bíróság meg tudja tenni a szükséges intézkedéseket.

Akár a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, akár a vagyonrendezési eljárás szabályai szerint külön ügyszám alatt folyó eljárásban eljáró bíróság elé kerül az ügy, az alábbi szabályok szerint kell eljárnia: 15 munkanapos jogvesztő határidővel felhívja a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett többi hitelezőt az említett eljárásokban vagy más eljárásokban meg nem térült követelésük összegének bejelentésére és az annak alapjául szolgáló okiratok csatolására. Ezt követően az 57.§ alkalmazásával, 15 munkanapon belül dönt a tartalék felosztásáról a határidőben bejelentkezett hitelezők között. A szabályozásnak homályos pontja az a kérdés, hogy milyen más eljárásban felmerült követelést lehet érvényesíteni ebben a külön eljárásban. A törvény által nevesített Cstv. 33/A.§ és 63.§ esetein kívül a felszámolási eljárás lezárása után a vagyonrendezési eljárás hozhat olyan eredményt, amely itt is figyelembe vehető, más eljárás nem.

 

A fenti szabályozásból látható, hogy a törvényalkotó megkísérelt egy zárt rendszert alkotni, azonban már most prognosztizálható, hogy további törvénymódosítás válik szükségessé, amelyben a felvetett vitás kérdésekre választ ad a jogalkotó.


Dr. Juhász László: A függő követelés a csőd- és a felszámolási eljárásban A teljes publikáció letölthető: PDF


 

Vitatott követelés a csődeljárásban

A Kúria a közelmúltban meghozott Gfv.VII.30.275/2014/4. számú döntésével alapvetően változtatott az eddigi ítélkezési gyakorlaton abban a kérdésben, hogy a peresített követelések a csődeljárásban mindig és teljes egészében a vitatott követelések közé kerülnek. Más kérdéseket is tisztázott a Kúria, ezek a következők:

a.)   A Kúria változatlanul fenntartotta a Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozatban foglaltakat, amely határozatnak az a legfontosabb üzenete, hogy a közokiratba foglalt követelés is kerülhet vitatott követelésként besorolásra, ha a követeléssel kapcsolatban a felek között peres eljárás indult a csődeljárás megindítása előtt. Ennek rögzítése azért fontos, mert több ítélőtáblai határozat ezzel ellentétes megállapítást tartalmaz. (Többek között: Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.418/2012. számú, 11.Cspkf.44.214/2011/2. számú határozatok.)

b.)    A Kúria álláspontja értelmében, ha a csődeljárás megindítása előtt a felek között per indult a csődeljárásban bejelentett követelés kapcsán, a vagyonfelügyelő ezt a követelést csak vitatott követelésként veheti nyilvántartásba.

c.)   Amennyiben a hitelező a besorolás kapcsán kifogást terjeszt elő, a kifogás elbírálása során a bíróság megvizsgálhatja, hogy a felek közötti pernek mi a tárgya, s a per anyagát csődjogi szempontból értékelheti, s amennyiben azt állapítja meg, hogy nem a teljes követelés vitatott, illetve az állapítható meg, hogy az adós tartozása a per ellenére fennáll (s például  csak a kamatot és egyéb költségeket érinti a vita), a követelés egy része nem vitatott követelésként besorolható és a hitelezőt szavazati jog illeti meg. A csődeljárásban eljáró bíróság ezzel nem vonja el a perben eljáró bíróság hatáskörét

d.)   Amennyiben a hitelező kellő időben kifogást terjeszt elő a követelése besorolása kapcsán, s a kifogás elbírálása lényegi kihatással van az egyezség megkötésére a követelés nagysága és az  ezáltal gyakorolható szavazatok száma miatt, joggal való visszaélést követ el az adós, ha – bár erre a moratórium hossza lehetőséget ad – nem várja be az egyezségi javaslatról történő szavazással a bíróság döntését. Az adós akkor jár el helyesen, ha újabb egyezségi tárgyalást tűz ki és a bírósági döntésnek megfelelő szavazat figyelembe vételével kísérli meg az egyezség létrehozását.

e.)   Végül fontos a döntés azon megállapítása is, hogy amennyiben a követelés nincs közokiratba foglalva, csak a biztosítéki szerződés, a követelés „nem biztosított” csoportba fog tartozni.

Cikkemben a Kúria döntését elemzem, a tényállás rövid ismertetésével együtt, hogy a jogalkalmazók, felszámoló szervezetek a döntés ismeretében tudjanak vagyonfelügyelőként eljárva jó döntést hozni.


Dr. Juhász László: Vitatott követelés a csődeljárásban A teljes publikáció letölthető: PDF

 

Alkategóriák