Köszöntő, tájékoztató

Tisztelt Olvasó!

Sok szeretettel köszöntöm az átalakult publikációs oldalunkon. A jövőben ezt a rovatunkat Dr. Juhász László vezeti. Meggyőződésem, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó szakemberek számára nem kell bemutatnunk rovatvezetőnket.

Még is egy két apró villanást felidéznénk önéletrajzából:

1992-től foglalkozik csődjoggal, a témában folyamatosan publikál szakcikkeket,  készít egyetemi jegyzeteket, ötödik kiadásban jelent meg nyomtatásban „A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve” című szakkönyve. Jelenleg előkészületben van ugyanennek a könyvnek az első e-könyv formátumú kiadása. Rendszeresen részt vett a bírák, titkárok szakmai képzésében, valamint a fizetésképtelenségi szakjogász képzésben, 2010-től  címzetes egyetemi docens. 

Ebben a rovatban részben saját publikációi jelennek meg, részben közzétesszük azokat a kérdéseket, amelyeket az olvasóktól, vagy a szakmabéliektől kapunk. 

 

Szeretnénk ezekre a felmerült kérdésekre választ, vagy véleményt kapni rovatvezetőnktől. Hosszabb távon ez a rovat kettéválhat, egy jól működő fórumra és egy publikációs oldalra, de az első időszakban ezt a kettős funkciót egyben fogjuk megpróbálni megvalósítani.

 

Szakértőnk számára kérdéseket lehet feltenni a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát. e-mail címen. A válaszok ezen az oldalon elolvashatóak lesznek.

Tisztelettel: Tóth Szilárd Itjump Kft.

Jogi szakértői vélemény: a hitelező fogalma a Cstv. 40.§ -ra alapított megtámadás esetén

Jogi szakértői vélemény

A „hitelező fogalma a Cstv. 40.§ -ra alapított megtámadás esetén

 

Megbízást kaptam a Cstv. 40. §-ra alapított megtámadási perek kapcsán felmerülő „hitelező fogalma” kérdéséhez. A kérdés, illetve kérdéscsoport pontosan így hangzik:

A Csődtv. 40. §-a szerint perelhető „hitelező” fogalma egybe esik-e a Csődtv. 3. § (1) bek. c) pontja szerinti (valamelyik) hitelező fogalommal, avagy nem? A Csődtv. 3.§ (1) bek. c) pontja szerinti hitelező fogalom alkalmazható-e az ott megjelölt időintervallumookon kívüli tényállásokra? Perelhető-e olyan személy a Cstv. 40.§ alapján, aki éppen azért nem jelentkezett be (jelentkezhetett be) az adós felszámolási eljárásba hitelezőként, mert a felszámoló által a Cstv. 40.§-a szerint támadott ügylet megköttetett és teljesedésbe ment, és így már nem maradt olyan igény/követelés, amit az illetőnek a felszámolási eljárásban érvényesítenie kellene/lehetne? Kizárt-e valamely személy perlése a Csődtv. 40.§ alapján azon egyszerű oknál fogva, hogy az adott személy nem jelentkezett be hitelezőként a felszámolásba? A Csődtv. 40.§ (1) bek. szereplő hitelező fogalma (aktív perbeli legitimáció) egybe esik-e a 40.§ (1) bek. c) pontjában és a 40.§ (2) bek.-ben szereplő hitelező (passzív perbeli legitimáció) fogalmával?

 

Több kérdést kell elemezni, mivel több különálló probléma megoldására vár javaslatot a megbízó.

A kérdések is azért merülnek fel, mert a Cstv. a 40.§-ban a hitelező fogalmat több megközelítésben használja. Felmerül a kérdés a perindítási jog (aktív perbeli legitimáció) tekintetében, továbbá a perelhetőség (passzív perbeli legitimáció) viszonyában. A 40.§ mind az (1) bekezdés a) és c) pontjában, valamint a (2) bekezdésben megemlíti a hitelező utóbbi fogalmát.

 

Aktív perbeli legitimáció

Ez a kérdés egyszerűbben válaszolható meg, mint a perelhetőség kérdése. A törvény szerint a szerződés megtámadására a hitelező és az adós nevében a felszámoló jogosult.

Ebben a kérdésben is lényegesen módosult a jogszabály, a felszámolók törekvéseit elfogadva a törvényalkotó kivette a felszámoló saját nevében történő megtámadási jogosultságát. Ennek a törekvésnek az okát a perindítással kapcsolatos költségek viselésének szabályozatlansága adta, véleményem szerint helyesebb lett volna a költségviselés kérdésében egyértelmű szabályozást adni. (Különösen szembetűnő a helyzet fonáksága, amikor az adós olyan szerződést támad, amelynek megkötése során maga is rosszhiszeműen járt el.)

Megtámadásra jogosult a hitelező is. Hitelezőnek az minősül, aki a felszámolási eljárásban bejelentette a követelését, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Hitelezőnek minősül a vitatott igénnyel rendelkező, illetve a függő követelés jogosultja. Aki nem jelent be hitelezői igényt, csak a behajthatatlansági igazolás kiállítását kéri, nem minősül hitelezőnek, ő nem jogosult a per megindítására. A Pécsi Ítélőtábla mondta ki a BDT.2006.1398.szám alatt közzétett döntésében, ha a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező a felszámolási törvény alapján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indít pert, a peres felek nem vitathatják a felperes hitelezői minőségét. Az aktív perbeli legitimáció szempontjából tehát a hitelező fogalma az alábbi, a Cstv. 3.§-ban megfogalmazott fogalommal egyezik meg:

3.§ c)[1] hitelező:

cd)[2] a felszámolás kezdő időpontja után hitelező minden ki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette;

 

A hitelezői fogalomnál azért tudni kell azt is, hogy a bírói gyakorlat értelmében a hitelezői minőség elnyeréséhez az is szükséges, hogy a nyilvántartásba vételi díjat határidőben befizesse a hitelező. A bejelentési és díj befizetési kötelezettség azt is terheli – a korábbi bírói gyakorlattól eltérően, aki megindította az eljárást.

BH2015. 135. A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].

BH2002. 368. II. Ha az eljárást kezdeményező hitelező a nyilvántartásbavételi díjat nem fizeti be, és hitelezői igényére a zárótárgyaláson sem hivatkozik, nem kifogásolhatja, hogy a vagyonfelosztási javaslatban hitelezőként nem szerepel [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont].

 

BH2010. 335. A felszámoló által nyilvántartásba nem vett hitelező a gazdálkodó szervezet által indított perben nem érvényesítheti beszámítási kifogás útján a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követelését. A perben eljáró bíróságot köti a hitelezői minőség kérdésében a felszámolási eljárásban hozott jogerős határozat [1991. évi XLIX. törvény 3. § (1) bekezdés c) pont, 38. § (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 229. §].

 

A passzív perbeli legitimáció

A megtámadási perekben gyakran hívatkoznak arra, hogy az adott személyt alperesként nem lehet perelni, mivel nem jelentkezett be a felszámolási eljárásba hitelezőként. Ezért kell vizsgálni  a hitelezői fogalmat más szempont szerint is. A 40.§ (1) bek. c.) pont és a (2) bekezdésnek is tényállási eleme valamely hitelező előnyben részesítése. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy az előnyben részesült hitelező nem azonos a felszámolási eljárásban bejelentkezett hitelezővel. Ezzel a hitelezői fogalommal kapcsolatban mondta ki a Szegedi Ítélőtábla, hogy a megtámadási perben a hitelezői jogállást nem lehet szűkítően értelmezni (BDT.2014.3117.), A hitelező fogalma - aki az adós teljesítése folytán a többi hitelezőhöz képest előnyben részesül - nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre, ebben a közelítésben egy már fennálló kötelem jogosultja is hitelezőnek tekintendő. Az indokolás vonatkozó részét beidézem:

„A felperes másodlagos kereseti kérelmét a Csődtv. 40. § (2) bekezdésére alapította. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 53. §-a a Csődtv. korábban hatályos 40. §-át módosította és újraszabályozta. Az így módosított és 2004. május 1. napjától hatályos normaszöveg a 40. § (2) bekezdésében a korábbi szabályozást kiegészítve, immár az adós által nyújtott szolgáltatás visszakövetelését is lehetővé tevő rendelkezést alkotott. A jogalkotó egyértelművé tette a Csődtv. 40. § (1) és (2) bekezdés mögött meghúzódó célját: az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén az (1) bekezdés a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdés egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. A Csődtv. 40. § (2) bekezdése két feltétel együttes fennállása mellett teszi lehetővé, hogy a felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelje az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelme a fenti határidőn belül került előterjesztésre, ezért érdemben kellett vizsgálni a két együttes feltétel fennálltát. E feltételek egyike, hogy a szolgáltatás folytán a hitelező a többi hitelezőhöz képest előnyben részesüljön, a másik, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe ne tartozzék bele. A hitelező fogalma ebben a megközelítésben nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre és szervezetekre, egy már fennálló kötelem jogosultja is hitelezőnek tekintendő (hasonlóan: Fővárosi Ítélőtábla 11. Gf. 40 285/2008/7; Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30 572/2005/5.).

A továbbiakban abban kellett állást foglalni, hogy a felek között létrejött jogügyletek a rendes gazdálkodás körébe tartoznak-e vagy sem. Ennek eldöntéséhez a perbeli szerződéseket egyenként kellett vizsgálni, a teljesítés alapjául szolgáló jogügylet dönti el, hogy a visszakövetelt szolgáltatás teljesítése a rendes gazdálkodás körébe tartozott-e vagy sem (BDT2013. 2981., Kúria Gfv. VII. 30 040/2013/16.). Az ellenszolgáltatás teljesítésének ideje, módja a jogügylet minősítésén nem változtat, tehát önmagában az a körülmény, hogy rövid időn belül pénztári kifizetéssel történtek meg a számlák kiegyenlítései, nem bír jelentőséggel. A rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatást nem a szolgáltatással elérni kívánt cél, hanem a szolgáltatási kötelezettséget megtestesítő tevékenység tartalma és a gazdasági társaság gazdálkodó tevékenységéhez fűződő kapcsolata határozza meg. A bírói gyakorlat szerint az adós rendes gazdálkodása körébe a cégjegyzékbe bejegyzett, az adós létesítő okiratában szereplő tevékenységi körök gyakorlása során az üzletszerű gazdasági kapcsolatokban megkötött szerződések, az ezek alapján teljesített szolgáltatások tartozhatnak (BH2009. 248.). Jelen esetben mindkét peres fél cégjegyzékbe foglalt fő tevékenységi területe építési-szerelési munkák elvégzése, helyesen foglalt tehát állást ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság abban, hogy a peres felek között létrejött jogügyletek közül az építőipari tevékenységre irányuló vállalkozási szerződések teljesítése, illetve az elvégzett munkák hibáinak kijavítása a felperes szerződésszerű napi gazdasági tevékenységéhez tartozó magatartás volt, függetlenül attól, hogy a perbeli munkát a felperes saját alkalmazottaival vagy alvállalkozóval végeztette el (BDT2009. 2141.). Az alperes szolgáltatása, továbbá a szolgáltatás ellenértékének felperes általi kifizetése a felperes rendes gazdálkodási körébe tartozott, a kifizetett vállalkozói díj a Csődtv. 40. § (2) bekezdése alapján ezért nem követelhető vissza.”

 

Hasonlóan foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla 11. Gf. 40 285/2008/7. számú határozatában, kimondva:

„A perben a fellebbezés kapcsán a bíróságnak először állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében ki minősül hitelezőnek, mivel az alperesek elsődleges védekezése arra irányult, hogy a II. r. alperes nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolásban, ezért az általa kötött szerződés nem támadható meg.

E jogszabályhely alkalmazása esetén - ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen tette - a hitelező fogalmát tágan kell értelmezni. Természetesen hitelezőnek tekintendők azon személyek, akik a felszámolásban hitelezői igényt jelentettek be és a felszámoló követelésüket nyilvántartásba vette, azonban ezen túlmenően hitelezőnek kell tekinteni mindazokat is, akiknek a megtámadási időn belül jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, nem vitatott követelése állt fenn az adóssal szemben (ez áll összhangban a Cstv. 3. § c) pontjában foglaltakkal is.).”

 

Felmerült továbbá a hitelező fogalma a 40.§ (1) bek. a) pontjával összefüggésben is. A Kúria a BH2016. 120.szám alatt közzétett döntésében ugyanis elvi éllel mondta ki, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a hitelező vagy hitelezők kifejezés alatt nemcsak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés a kijátszásukra irányult-e .

„[24] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kereset esetén a felek jogügyletének konkrét hitelezői követelések kijátszására kell-e irányulnia, azaz a kijátszandó igénynek már akkor fenn kell-e állnia, amikor a felek a jogügyletet megkötik, továbbá fenn kell állnia a kereset benyújtásának időpontjában, vagy pedig a jogügylet megkötése után keletkező, de a jogügylet miatt ki nem elégíthető hitelezői igényekre is alapozható a kereset?

[25] A jogerős ítélet az 1/2011. (VI. 15.) PK véleményből kiindulva arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a hitelezői igénynek, amelynek kijátszására hivatkozással a felszámolás megindulását követően a keresetet benyújtják, már léteznie kell a szerződés megkötésekor, sőt nem csak léteznie kell, hanem az érvényesíthetőség állapotába is kell kerülnie erre az időpontra ahhoz, hogy annak jogosultja kijátszott hitelezőnek minősüljön.

 [26] A Kúria - értelmezve a hivatkozott PK-vélemény rendelkezéseit - megállapította, hogy a PK-vélemény a Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések tekintetében vizsgálta a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján indítható pereket, meghatározva a két perfajta közötti kapcsolatot. Nem értelmezte azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdése a)-c) pontja szerinti megtámadási perek tartalmát és feltételeit.

[27] A PK-vélemény 12. pontja szerint „a Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv. 40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg”.

[28] Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a Ptk. 203. §-a szerinti feltételek fennállása esetén lehetne a Cstv. 40. §-a szerinti megtámadási kereseteket előterjeszteni. A PK-vélemény csak abban a kérdésben foglal állást, hogy ha mind a két perfajta tényállási elemeinek megfelelne a fedezetelvonó jogügylet, akkor - a felszámolás megindulása miatt - csak a Cstv. 40. §-a szerint indítható a per. A két perfajta fedezetelvonó jellegéből azonban nem következik az, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti perek esetében is ugyanazokat a feltételeket kellene a bíróságnak vizsgálnia, mint a Ptk. 203. §-a szerinti kereset elbírálására esetén. Ennek oka az, hogy részben más a két keresetben kérhető jogkövetkezmény, részben pedig eltér a két kereset célja. A Ptk. 203. §-a szerinti perben a hitelező a hatálytalanság jogkövetkezményeként önmagának kívánja biztosítani a követelése keletkezésekor még létező fedezetből való kielégítést, míg a Cstv. 40. §-a szerinti perekben az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződés vagy más jognyilatkozat érvénytelensége esetén a vagyonnak az adós vagyonába valamennyi hitelező érdekében történő visszaszerzése a cél, valamennyi, a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett követelés kielégítési alapjának megteremtése, növelése érdekében.

[29] A kifejtettek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt a „hitelező vagy hitelezők” kifejezés alatt nemcsak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés a kijátszásukra irányult-e. A kereset megalapozottsága esetén ugyanis nemcsak annak a hitelezőnek a követelése kielégítésére kerülhet sor, akinek a követelése esetleg már fennállt a szerződés megkötésekor, hanem az érvénytelenség miatt a vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba és ez a vagyon a törvény kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megfelelően kerül szétosztásra a hitelezők között.”

 

A válasz tehát a passzív perbeli legitimációval kapcsolatban az, hogy a Cstv. 40.§ (1) bek. a) és c) pontjában, valamint a (2) bekezdésben említett hitelező fogalom nem a Cstv. 3.§-ban szabályozott hitelező fogalmat jelenti, emiatt perelhető a 40.§ alapján mindazon személy, aki a polgári jogviszonyban az adós hitelezőjének tekintendő, azaz követelése áll/állt fenn az adóssal szemben, s azt a többi, most már szűken vett hitelező sérelmére elégítették ki egészben vagy részben. Perelhetősége független attól, hogy az adott felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkezett vagy sem.

A Cstv. 40. § tényállása csak az e szakaszban megjelölt idő intervallumban kötött szerződésekre alkalmazható. Amennyiben a Ptk. alapján történik a perlés, (Ptk. 6:120, rPtk. 203.§) a polgári jogi szabályok szerint kell a kérdést vizsgálni, ahogy a Kúria a Gf. VII. 30.091/2015/8. sz. (BH. 2016.120.)döntésében kifejtette.

 

 

Pécs 2016 december 29.

 

                                                                  Dr. Juhász László

                                                                  c. egyetemi docens

 


[1]Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 2. § (1). Hatályos: 2012. III. 1-től.

[2]Beiktatta: 2012. évi CIV. törvény 9. §. Hatályos: 2012. VII. 16-tól.