Köszöntő, tájékoztató

Tisztelt Olvasó!

Sok szeretettel köszöntöm az átalakult publikációs oldalunkon. A jövőben ezt a rovatunkat Dr. Juhász László vezeti. Meggyőződésem, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó szakemberek számára nem kell bemutatnunk rovatvezetőnket.

Még is egy két apró villanást felidéznénk önéletrajzából:

1992-től foglalkozik csődjoggal, a témában folyamatosan publikál szakcikkeket,  készít egyetemi jegyzeteket, ötödik kiadásban jelent meg nyomtatásban „A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve” című szakkönyve. Jelenleg előkészületben van ugyanennek a könyvnek az első e-könyv formátumú kiadása. Rendszeresen részt vett a bírák, titkárok szakmai képzésében, valamint a fizetésképtelenségi szakjogász képzésben, 2010-től  címzetes egyetemi docens. 

Ebben a rovatban részben saját publikációi jelennek meg, részben közzétesszük azokat a kérdéseket, amelyeket az olvasóktól, vagy a szakmabéliektől kapunk. 

 

Szeretnénk ezekre a felmerült kérdésekre választ, vagy véleményt kapni rovatvezetőnktől. Hosszabb távon ez a rovat kettéválhat, egy jól működő fórumra és egy publikációs oldalra, de az első időszakban ezt a kettős funkciót egyben fogjuk megpróbálni megvalósítani.

 

Szakértőnk számára kérdéseket lehet feltenni a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát. e-mail címen. A válaszok ezen az oldalon elolvashatóak lesznek.

Tisztelettel: Tóth Szilárd Itjump Kft.

Jogi szakértői vélemény: A szerződés Cstv. 40.§ (1) bek. c) és 40.§ (2) bekezdés alapján történő megtámadásánál vizsgálandó körülmények

Jogi szakértői vélemény

A szerződés Cstv. 40.§ (1) bek. c) és 40.§ (2) bekezdés alapján történő megtámadásánál vizsgálandó körülmények

 

1.       A feladat meghatározása

Megbízást kaptam annak elemzésére, hogy a szerződések Cstv. 40.§ címben jelzett jogcímeken  történő megtámadása esetén a bíróságnak milyen körülményeket kell vizsgálni. A feltett kérdés a következő:

A Csődtv. 40. § (1) bek. c) pontja és/vagy a (2) bek. alapján megindított perben vizsgálni kell-e a támadott ügylet megkötésének, teljesítésének körülményeit, avagy csak és kizárólag a szerződés tárgya és eredménye, illetve a szerződéses szolgáltatás a releváns?

 

A kérdést a magam részére úgy fordítottam le, hogy csak objektív körülményeket kell vizsgálni vagy esetleg szubjektív elemek is vizsgálat tárgyát képezik. Mielőtt a feltett kérdést megválaszolnám, jelzem, hogy a válaszhoz a Cstv. 40.§ egészét kell vizsgálni, mert ebből látható, hogy mi a különbség az egyes megtámadási okok között.

A Cstv. hatályos előírása a következő:

Cstv. 40. §[1] (1)[2] A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak

a) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,

b) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,

c) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.

(1a)[3] A jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is.

(2) A felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

(3)[4] Ha az adós a többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést, az (1) bekezdés a) és b) pontjainak alkalmazásában a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötése esetén.

(4) Nem gyakorolható az (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadási és a (2) bekezdés szerinti visszakövetelési jog

a) a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás esetében,

b)[5] zálogtárgy (óvadék tárgya) egyenértékű fedezettel való helyettesítése és kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.

(5)[6] Ha az (1) bekezdés szerinti 90 napos határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti jogügylet, erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt, hitelezői képviselőt vagy a hitelezőket tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha az (1) bekezdés szerinti határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra. A jogvesztő határidő azonban ebben az esetben is irányadó.

 

Mindjárt az elején tisztázni kell, hogy a Cstv. 40.§ (1) bekezdése egy szerződés megtámadását teszi lehetővé, míg a 40.§ (2) bekezdés egy visszakövetelési jogot szabályoz, a szerződés megtámadása nélkül. Miután a megbízásom ennek a két jogintézménynek a vizsgálatára terjed ki, elsősorban a kettő összefüggését elemzem, majd külön a megtámadás és külön a visszakövetelés szabályait.

2.       A megtámadási jog egyes jogcímei és a visszakövetelési jog kapcsolata

A 2004. évi szabályozást követően bizonytalanság volt a gyakorlatban abban a kérdésben, hogy a Cstv. 40.§ (1) bek. egyes pontjai, de különösen a c) pontés a 40.§ (2) bekezdése hogyan viszonyul egymáshoz, ugyanis mindkét rendelkezés a hitelező előnyben részesítését szankcionálja. Elméletileg nagyon egyszerű az elhatárolás, ugyanis a c) pont esetében egy új szerződést kell kötni, vagy a meglévő szerződést módosítani, amely megtámadható, a (2) bekezdés esetében viszont a szerződés megtámadása nélkül, csak az előnytől fosztható meg a „kedvezményezett” személy.

A Pécsi Ítélőtábla egyik,BDT.2008.1728 szám alatt közzétett döntése jól mutatja a különbséget:

. A Cstv. 40. § (1) bek. c.) pont alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy egyben a Cstv. 40.§ (2) bek-ben írt feltételek is megvalósuljanak.

A hitelező előnyben részesítését tartalmazó megtámadás esetén [Cstv. 40.§ (1) bek. c.) pont.]nem kell vizsgálni a jogügylet eredményét, továbbá azt, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozik-e. (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.189/2007/4. szám)

Az ügy tényállása szerint afelperes (a felszámoló által képviselt adós)  és az I. rendű alperes között létrejött, támadott szerződések tárgya a felperesnek a II. és III. rendű alperesekkel szemben fennálló követelésének átruházása volt, mégpedig a követelés értékével azonos vételár ellenében. Az e szerződésben kikötött szolgáltatás tehát a követelés átruházása, az ellenszolgáltatás pedig a vételár, e szerződés tárgya tehát nem az I. rendű alperes, mint hitelező előnyben-részesítése volt, ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján ez a szerződés megalapozottan nem támadható.

„A Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételek vizsgálatakor nem mehet el odáig a bíróság, hogy az adós szándékát, a szerződés célját vagy annak eredményét vizsgálja. A hitelezők kijátszásának szándéka a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontja, a hitelező előnyben részesítése,mint eredmény pedig a Csődtv. 40. § (2) bekezdése alkalmazását vonhatja maga után. Vizsgálta ezért a másodfokú bíróság azt, hogy a felperesnek az átruházott követelése visszaszolgáltatására irányuló kereseti kérelme más, a Csődtv. 40. §-ában meghatározott jogcímen lehet-e alapos. A Pp. 215. §-a szerinti kérelemhez kötöttség nem jelent ugyanis jogcímhez való kötöttséget is, amennyiben a felperesi kereset alapos, úgy azt a bíróság a felperes által megjelölt jogcímtől eltérő jogcímen is teljesítheti (BH.1422. 2006.).

A Csődtv. 40. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése, és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

Az idézett jogszabályi rendelkezés szerint a szolgáltatás visszakövetelésének egyik feltétele az, hogy a nyújtott szolgáltatás eredményeként egy hitelező előnyben részesüljön. A perbeli, támadott jogügylettel az I. rendű alperes követelést szerzett meg, és e követelés ellenértékével, azaz vételárával a felperes felé tartozása keletkezett. E tartozás keletkezése folytán vált lehetővé az, hogy az I. rendű alperes a Ptk. 296. §-a szerint tartozásába a felperessel szembeni, gazdasági kapcsolatból eredő követelését beszámítsa. E beszámítás eredménye pedig az volt, hogy az I. rendű alperes a felperessel szembeni követeléséhez a Csődtv. szabályai szerinti hitelezői kielégítési sorrend megsértésével hozzájutott azáltal, hogy lehetővé vált számára a II. és III. rendű alperesektől az átruházott követelés beszedése. Megállapítható tehát az, hogy e támadott jogügylet eredményeként az I. rendű alperes,mint hitelező előnyben részesült a felperes többi hitelezőjének hátrányára.

A Kúria aGfv.VII.30.268/2012/9. számú döntésében a Cstv. 40.§ (1) bekezdés c.) pont és a40.§ (2) bekezdés elhatárolását adja meg, az indokolást kissé részletesebben ismertetem emiatt:

 „A Cstv. 40. § (2) bekezdése – az abban foglalt feltételek együttes fennállása esetén – annak lehetőségét hivatott biztosítani, hogy a felszámoló az adós nevében az ügylet érvényességének vitatása nélkül, illetve az érvénytelenség hiányában is visszakövetelhesse a nyújtott szolgáltatást. Ez az állítás azonban csak a már meglévő szerződések alapján az adós által a hitelezőt előnyben részesítő szolgáltatások esetén helytálló. Cstv. 40. § (2) bekezdését a törvénybe iktató 2004. évi XXVII. Törvény indokolása értelmében a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti “preferential transactions” (hitelezőt előnyben részesítő ügyletek) lényege három körülményben ragadható meg: (1) a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós, (2) egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelezo (3) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak. A törvény indokolása szerint a Cstv. 40. § (2) bekezdésének beiktatása azért volt szükséges, mert e feltételek nem csak úgy valósulhatnak meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a a felszámolás kezdő időpontja után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt.

A fentiekből következően nem a Cstv. 40. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi tényállás valósul meg akkor, ha az adós a kérdéses időszakban új szerződést köt és ezzel részesíti előnyben a hitelezőjét valamilyen módon (ilyen esetben a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell a keresetet megítélni). A visszakövetelési jog csak a már létező szerződésből eredő, az adóst terhelő, hitelezőt előnyben részesítő szolgáltatás nyújtásának eredménye tekintetében alkalmazható. Jelen ügyben a felperes nem a vételi jogot kikötő szerződést támadta, hanem lényegében a vételi jog gyakorlása folytán létrejött adásvételi szerződés teljesítését, azaz azt, hogy a vételi joggal rendelkező I.r. alperes nyilatkozata következtében a felperes ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga átszállt az I.r. alperesre. Figyelemmel arra, hogy a Kúria álláspontja szerint a vételi jog alapítása és az adásvételi szerződés két különálló szerződés – bár nem vitásan a vételi jog jogosultjának egyoldalú nyilatkozata alapján jön létre az adásvételi szerződés -, s az adásvételi szerződés létrejötte nem egy már létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon történő teljesítését jelentette, a felperes keresete nem a Cstv. 40. § (2) bekezdése alapján bírálható el.

A Pp. 121. § (1) bekezdése szerint a felperesnek a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jogot kell feltüntetnie, az annak alapjául szolgáló tényeknek és bizonyítékainak előadásával, és a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet kell előterjesztenie. A bíróság nincs kötve a felperes által megjelölt jogcímhez, ha az általa előterjesztett tényállás és kereseti kérelem alapján egy más jogcímen alapos a kereset. A Kúria megítélése szerint a felperes tévesen jelölte meg a kereset jogalapjaként a Cstv. 40. § (2) bekezdését, azt a fent kifejtettek szerint helyesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján kellett volna előterjesztenie, megtámadva az adásvételi szerződést. A 2/2010.(VI.28.) PK vélemény 5/b. pontjában kifejtettekre is figyelemmel azonban a felperes keresetét – tartalma alapján – úgy kellett értékelni, mint az adásvételi szerződés megtámadását. A felperes célja ugyanis az volt, hogy az ingatlan a tulajdonába visszakerüljön, mert az adásvételi szerződés alapján egy hitelezője előnyben részesült.

Miután mind a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában, mind a (2) bekezdésben meghatározott törvényi tényállásnak a hitelező előnyben részesítése tényállási eleme, s a kereseti kérelem arra irányult, hogy a vagyontárgy kerüljön vissza az adós vagyonába, a Kúria a felperes keresetét a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint vizsgálva úgy ítélte meg, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, az engedményezések folytán hitelezővé vált I.r. alperes az ingatlan vételárát beszámítással egyenlítette ki, s emiatt a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült. Ebből következően azonban az adásvételi szerződés érvénytelen és így helytállóan rendelkezett a jogerős ítélet az eredeti állapot helyreállításáról az ingatlan tulajdonjoga tekintetében. Szükséges volt azonban az adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása az ítélet rendelkező részében is.”

A Kúria a BH.2014.51. számúdöntésében olyan iránymutatást adott, miszerint a Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani.

A hitelezőt előnyben részesítő ügylet(amely mindkét jogcímben szerepel)lényege három körülményben ragadható meg:

-    a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós,

-    egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező,

-    egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő, az eljárásba szabályszerűen bejelentkezett hitelezők hozzájutnak.

-   

A fentiekkel kapcsolatban első megközelítésben azt kell kiemelni, hogy a40.§ (1) bek. c) pontja nem eredménykötelem, míg a 40.§ (2) bek. az eredmény (a hitelező előnyben részesítése) bekövetkezését követeli meg; a c) pont esetében szerződést kell kötni vagy módosítani, a (2) bekezdés esetén viszont a meglévő szerződés teljesítése alapozza meg a követelést, feltéve, hogy az ügylet nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó ügyletnek.

3.       Megtámadás a Cstv. 40.§ (1) bek. c) pont alapján

A Cstv. 2004-ben történt módosítása során alakították ki a szerződések Cstv. alapján történő megtámadásának az alapvető szabályait, ennek során a következő szempontokat vették figyelembe:

Egyértelműen el kellett különíteni a megtámadási jog három fő típusát, amelyek:

-          a csalárd ügyletek,

-          az ingyenes (vagy feltűnő értékaránytalanság mellett kötött) ügyletek, illetve

-          a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező(k) előnyben részesítésére irányuló ügyletek.[7]

 

Az általunk vizsgált kérdéscsoporta fenti felsorolásban a harmadikpontban szerepel, a Cstv. 40.§ (1) bek. c) pontja tartalmazza ugyanis a hitelezők közötti egyensúly megbontására irányuló ügyleteket. A III. Cstv. Novella indokolásából megállapítható, hogy a korábbi szabályozásban azt tartotta módosítandónak, hogy összemosta a csalárd ügyleteket az egyik fél előnyben részesítése érdekében kötött ügylettel. Az utóbbi ugyanis nem esik olyan negatív megítélés alá. Az új szabályozásban ezért a csalárd ügyletek kerültek az a) pontba és az egyik hitelezőt előnyben részesítő szerződések megtámadási lehetősége a c) pontba. Az enyhébb megítélést az is jelzi, hogy ezeknél a szerződéseknél 90 napban szabta meg a törvény azt az időszakot, amelyen belül a felszámolási kérelem beérkezése előtt a szerződést megkötötték.

3.1. A bírói gyakorlat vizsgálata

Az alapul fekvő tényállások szerteágazóak, legtöbbször arról van szó, hogy a kedvezményezett valamilyen konstrukció, leggyakrabban beszámítás folytán nagyobb megtérüléshez jut.

 

Ezzel kapcsolatban több felsőbíróságidöntés született. A BDT.2010.2291. számú döntésben az ítélőtábla kimondta, hogy a Csődtv. 40.§ (1) bekezdés c) pontja alkalmazása során a hitelező előnyben részesítése nem azt jelenti, hogy a vevő által beszámított ellenkövetelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a vevő – más hitelezőktől eltérően – a megkötött adásvételi szerződés eredményeként a beszámítás folytán az adóssal szemben fennálló teljes követeléséhez hozzájut.

Lényeges a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.112/2007/5. számú döntése, mely szerint a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen.Az indokolás az alábbiakat hangsúlyozza:

„A törvényben szabályozott, említett megtámadási ok a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló (preferential transactions) ügyletek hitelezőkkel szembeni hatálytalansága megállapítását kívánta lehetővé tenni. A megtámadási okra hivatkozással az ügylet hatálytalanságát három konjuktív feltétel fennállása esetén lehet megállapítani: az adós fizetésképtelenség közeli helyzetében; egy már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező; előnyben részesül, azaz egy jogügylet következtében többhöz, követelésnek nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.

Ez utóbbi törvényhely szerint az eredményes megtámadáshoz – az ítélőtábla álláspontja szerint – nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen, felismerve azt, hogy az ügylet a hitelezők kijátszására szolgál. Az idézett jogszabályhelyből, az az alapján bizonyítandó tényekből nem következik, hogy vizsgálni kellene az adós és a szerző fél jó- vagy rosszhiszeműségét, a lényeg csupán az ügylet objektív eredménye; az, hogy valamely hitelező a felszámolási eljárást megelőzően, a felszámolási kielégítési rangsort figyelmen kívül hagyva hitelezői követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a felszámolási eljárásban a vele egy rangsorban álló hitelezők hozzájutnak.

A felszámolási eljárás során rendelkezésre álló vagyon csökkenését pedig az említett objektív eredmény figyelembevételével, és nem önmagában – a mérleg-elv szerint – kell vizsgálni; szem előtt tartva, hogy az ügylet folytán a preferált hitelezőkkel egy rangsorban lévő hitelezők kielégítésére szolgáló felszámolási vagyon összetétele a hitelezők számára hátrányosan változott–e meg. Az ugyanis lehetséges – mint a perbeli esetben is –, hogy a támadott ügylethez kapcsolódóan az adós tartozásai is csökkennek, azonban az aktív vagyonelemek mennyiségének csökkenésével a hitelezők kielégítési aránya is romlik. „

A BH.2009.216. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós – pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően – a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra.

A Kúria a BH2016. 179.számú döntésében rámutatott, hogya fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem teszi lehetővé a vezető tisztségviselő számára, hogy a tagi kölcsönköveteléssel rendelkező hitelezőt - ezen belül saját magát - előnyben részesítse a társaság külső érdektelen hitelezőivel szembe..

„Nem vitásan az adós mérlegében a tartozások összegét csökkentette a tagi kölcsönök kiegyenlítése, s a jelentős értékcsökkenést és negatív mutatókat okozó beruházások is kikerültek a társaság könyveiből. Ezzel az ügylettel azonban az adós vagyontalanná vált, s a többi hitelező követelésének az adós vagyonából történő kielégítését, részbeni kielégítését meghiúsította. Az eljárás során rendelkezésre álló iratokból a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, az alperes reálisan nem számíthatott arra, hogy a működést biztosító vagyon hiányában az adós olyan gazdasági tevékenységet tud majd folytatni, amelyből bevételhez juthat. Az alperes nem igazolta azt sem, hogy a perbeli megállapodással a tulajdonába került vagyontárgyakat az adós részére bérbe vagy használatba adta volna. Önmagában abból a tényből, hogy a hitelezők a Cstv. 40. §-a szerinti igényérvényesítési lehetőségükkel nem éltek, nem következik, hogy a hitelezői érdekek az alperes per tárgyává tett magatartása folytán nem sérültek.”

A Kúria a BH.2014.51. sz. döntésében kimondta, hogy aCstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani.

Megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra.(BH.2009.216. I. )

A hitelező előnyben részesítése megvalósul, ha az adós a biztosítékkal rendelkező hitelező részére további biztosítékot nyújt, mert ezzel a biztosított követelés fedezetét, kielégítési esélyét növeli.(BDT.2011.2469.)

A Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.285/2008/7. sz. döntésében kifejtette, hogy a „hitelező előnyben részesítésetörvényi tényállásnak a lényege – ahogyan az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette – az alábbi körülményekben ragadható meg:

-           amikor már fizetésképtelenség-közeli helyzetben van az adós,

-          egy már fennálló kötelem jogosultja (tehát az egyik hitelező) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.

3.2. A hitelező fogalma a törvényi rendelkezés szempontjából

A BH.2009.216. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogya hitelező fogalma nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre és szervezetekre, a megtámadási jog akkor is gyakorolható, ha az a hitelező, akit az adós előnyben részesített, nem jelentkezik be hitelezőként az eljárásba.

Ugyanezt az elvet mondta ki a Fővárosi Ítélőtáblaa 11.Gf.40.285/2008/7. sz. döntésében, amelyben kifejtette, hogy a Cstv. 40.§jogszabályhely alkalmazása esetén a hitelező fogalmát tágan kell értelmezni. Természetesen hitelezőnek tekintendők azon személyek, akik a felszámolásban hitelezői igényt jelentettek be és a felszámoló követelésüket nyilvántartásba vette, azonban ezen túlmenően hitelezőnek kell tekinteni mindazokat is, akiknek a megtámadási időn belül jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, nem vitatott követelése állt fenn az adóssal szemben (ez áll összhangban a Cstv. 3.§ c) pontjában foglaltakkal is.).

3.3. A törvényi rendelkezés értelmezése

A Cstv. 40.§ (1) bek. c) pontja az a) és b) ponthoz hasonlóan a törvényben meghatározott időszakon belül megkötött új szerződés vagy szerződésmódosító szerződés megtámadását szabályozza. Ezért elengedhetelen feltétel a szerződés megkötése vagy módosítása. A Kúria a BH.2014.51. sz. döntésében ezt kifejezetten kimondta, s eszerint a hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásraés nem a 40.§ (2) bekezdés.

A megtámadás során nem kell vizsgálniaz adós és a szerző fél jó- vagy rosszhiszeműségét, a lényeg csupán az ügylet objektív eredménye; az, hogy valamely hitelező a felszámolási eljárást megelőzően, a felszámolási kielégítési rangsort figyelmen kívül hagyva hitelezői követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a felszámolási eljárásban a vele egy rangsorban álló hitelezők hozzájutnak.Sok esetben a szerződés ilyen módon történő megkötése során célzatosan járnak el, de ennek bizonyítása nem feltétele a törvényi rendelkezés alkalmazásának.

Bár a döntések nem egyértelműek, a c) pont alkalmazásához nem kell az eredményt bizonyítani, elegendő, ha a szerződés tárgya valamely hitelező előnyben részesítése. A legtöbb esetben valójában bekövetkezett a szerződés megkötésével az eredmény, azaz a szerződést kötő fél előnyben részesülése. Emiatt okoz esetenként gondot a 40.§ (2) bekezdésétől való elhatárolás.

 

4.       A visszakövetelési jog

A Csődtv. 40. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése, és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

Megjegyzendő, hogy aCstv. 40.§ (4) bekezdése kifejezetten kizárja a megtámadási és a visszakövetelési jogot a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás, és az óvadék tárgyának a Ptk. 270.§ (5) bekezdése alapján egyenértékű fedezettel való helyettesítése és a Ptk. 270.§ (6) bekezdése alapján történt kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.

 

A Cstv. 40.§ (2) bekezdésben az előző megtámadási okoktól elkülönítve vette fel a jogalkotó a szolgáltatás visszakövetelésének a lehetőségét. Ebben az esetben nem a szerződés megtámadásáról van szó, hanem szolgáltatás visszaköveteléséről. Ennek ellenére az elhatárolás nem egyszerű. A 40.§ (2) bekezdésének beiktatása azért volt szükséges, mert a hitelező előnyben részesítése nem csak úgy valósulhat meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a csődnyitás után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt. A visszakövetelési jog gyakorlásának két konjunktív feltétele van:

-   a szolgáltatás egy hitelező előnyben részesítését valósította meg (eredmény) és

-   nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe.

-  

A továbbiakban ezeket a feltételeket vizsgáljuk.

4.1.A rendes gazdálkodás köre

A rendes gazdálkodás körén kívül eső szolgáltatás, mintfeltétel azért szükséges, hogy ne legyen visszakövetelhető az olyan kifizetés, szolgáltatás, amelyet például egy tartós jogviszony alapján rendszeresen szállított áruk ellenértékeként szolgáltatott az adós.A gyakorlatban a rendes gazdálkodás köre is vitát váltott ki.

A Kúria a BH.2013.310. sz. döntésében hangsúlyozza, hogy mindig az adott ügy sajátosságai alapján kell vizsgálni azt, hogy a szolgáltatás a Cstv. 40. § (2) bekezdésben meghatározott rendes gazdálkodás körén kívül esik-e. Önmagában az a tény, hogy az adós ellen indított felszámolási eljárásban fizeti ki az adós a hitelezőt, a szolgáltatást nem teszi a rendes gazdálkodás körén kívül esővé.

A Kúria a BH.2014.51. sz. döntésében kimondta, hogya rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatás meghatározása esetén nem kizárólag a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi köröket kell figyelembe venni, mert azok csupán lehetőséget biztosítanak a gazdálkodó szervezet részére a különböző ügyletek lebonyolítására. A gazdálkodó szervezet rendes gazdálkodási körének meghatározása minden esetben egyedileg történik, és az általában végzett tevékenységhez kell az adott vitatott ügyletet viszonyítani.”

A Legfelsőbb Bíróság a BH.2009.248.számú döntése szerint megvalósítja a hitelező előnyben részesítését a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, amelyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló nagy értékű követelését ellenérték fejében a hitelezőjére engedményezi, aki az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételártartozását beszámítja. Az ilyen szerződés nem minősül a rendes gazdálkodás keretében kötött jogügyletnek.

A Pécsi Ítélőtábla a BDT.2008.1728. számú döntésében ezzel kapcsolatban kiemelte:

„További feltétele a szolgáltatás visszakövetelésének az, hogy e szolgáltatás ne minősülön a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. A másodfokú bíróság álláspontja egyezik az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben, hogy a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságnál a létesítő okiratban szereplő tevékenységi körök gyakorlása során, az üzletszerű gazdasági kapcsolatok körében megkötött szerződések, és az ezek alapján teljesített szolgáltatások tartoznak, különösen a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi kör gyakorlásához szükséges árubeszerzés, az ezzel kapcsolatos munkabérfizetés, közüzemi költségek. Azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli, rendkívül nagy értékű követelés átruházására létrejött jogügylet, amely nem kapcsolódott az adós bejegyzett tevékenységi köreihez, és mely a gazdasági életben nem szokványos, nem mindennapos, az nem a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges áru, anyag, munka-erőszükséglet biztosítására szolgált, ezért semmiképpen nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó jogügyletnek. „

A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.487/2008/6. számú a BDT.2009.1.17. szám alatt közzétett döntésében hangsúlyozta, hogy a. Csődtv. alkalmazása körében az adós részéről valamely szolgáltatás teljesítése nem minősül sem szerződésnek, sem más jognyilatkozatnak, ennek visszakövetelésére e törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén van lehetőség. Nem a szolgáltatás felek általi jogi minősítése, hanem annak tényleges tartalma, jellege, indokoltsága, volumene, továbbá az adós gazdálkodásának jellemzői irányadóak annak meghatározásakor, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozónak minősül-e.

Hétköznapi esetek viszonylag könnyen megítélhetőek, de például a pénzintézetek felszámolásánál már komoly gondot okoz az, ha a pénzügyi szolgáltató a törvényben szereplő 60 napos határidőben kifizetéseket eszközöl. A betétek gyűjtése, azok szerződés szerinti visszafizetése a rendes gazdálkodás körébe tartozik, mégis vannak olyan esetek, amikor a hitelezők egy részének történő teljesítés felborítja az egyensúlyt. Ilyenkor a marasztaláshoz jelentősebb bizonyításra van szükség.

4.2.A hitelező előnyben részesülése

APécsi Ítélőtábla már többször idézett, a BDT 2008. 1728. sz. alatt közzétett döntésébenkiemelte, hogy „a szolgáltatás visszakövetelésének egyik feltétele az, hogy a nyújtott szolgáltatás eredményeként egy hitelező előnyben részesüljön. A perbeli, támadott jogügylettel az I. rendű alperes követelést szerzett meg, és e követelés ellenértékével, azaz vételárával a felperes felé tartozása keletkezett. E tartozás keletkezése folytán vált lehetővé az, hogy az I. rendű alperes a Ptk. 296. §-a szerint tartozásába a felperessel szembeni, gazdasági kapcsolatból eredő követelését beszámítsa. E beszámítás eredménye pedig az volt, hogy az I. rendű alperes a felperessel szembeni követeléséhez a Csődtv. szabályai szerinti hitelezői kielégítési sorrend megsértésével hozzájutott azáltal, hogy lehetővé vált számára a II. és III. rendű alperesektől az átruházott követelés beszedése. Megállapítható tehát az, hogy e támadott jogügylet eredményeként az I. rendű alperes,mint hitelező előnyben részesült a felperes többi hitelezőjének hátrányára.

A gyakorlatban az is problémás volt egyes esetekben, hogy a teljes összeget vissza kell fizettetni a szerződést kötő félnek vagy esetleg más módszer szerint kell számolni.

A40.§ (2) bekezdés értelmezése során a Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.330/2010/7. számú határozatában (ÍH.2011.45.) olyan iránymutatást adott, mely szerint a visszakövetelés nem a felróhatóságon alapul, hanem azt a célt szolgálja, hogy a kezdő időpont előtt kifizetésben részesülő hitelező ugyanolyan kielégítést kapjon, mint amelyet akkor kapott volna, ha bejelentkezik a felszámolási eljárásba. Amennyiben szabályos bejelentkezés esetén részbeni kielégítéshez jutott volna, csak ezen összeg feletti rész megtérítésére kötelezhető. Ugyanezt az elvet mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.285/2008/7. számú döntésében.

ASzegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.296/2012.döntésében kiemelte, hogy ahitelező a többi hitelezőhöz képest a jogügylet kapcsán előnyben részesül, ha a felek megállapodása hányában a hitelező csak a többi hitelezővel együtt jutott volna – arányosan – kielégítéshez a felszámolási eljárásban. A követelésének nagyobb hányadához jutó hitelezőt azonban nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem csak olyan összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz.  (ÍH.2015.39.)

A Szegedi Ítélőtábla az ÍH.2011.179.szám alatt közzétett döntésében azt emelte ki, hogy aCstv. 40.§ (1) bekezdése a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdése egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés) mivel arra a jogalkotó speciális rendelkezést alkotott.  Hasonló gondolatmenet alapján a Győri Ítélőtábla az ÍH.2010.142. sz. döntésében kifejtette, hogy atagi kölcsön adós részéről való visszafizetése reálaktus, nem szerződés és nem egyoldalú nyilatkozat, ezért a Cstv. 40.§ (1) bekezdése alapján eredménnyel nem támadható. A teljesített összeg a Cstv. 40.§ (2) bekezdésében meghatározottak szerint követelhető vissza.

4.3.A gyakorlat elemzése

Elhangzott ugyan, de itt is ki kell emelni, hogy a 40.§ (2) bekezdése akkor alkalmazandó, ha az adós egy korábbi szerződés alapján teljesít szolgáltatást. A gyakorlat nem tekinti jogügyletnek a szolgáltatás teljesítését, mint kifizetést, s ebbe a körbe tartozónak tekinti a tagi kölcsön visszafizetését is. Ezekben az esetekben nem lehet a jogügyletet megtámadni, csak a szolgáltatás visszakövetelése jöhet szóba.

Rendkívül fontos a rendes gazdálkodás körének meghatározása, ugyanis csak az ezen kívül eső kifizetések, szolgáltatás teljesítés esetén alkalmazható a törvény előírása. Az adott szolgáltatás teljesítést mindig egyedileg kell vizsgálni, etekinteben ugyan figyelembe lehet venni a cégjegyzékben szereplő tevékenységi kört, de nem lehet erre leszűkíteni a vizsgálatot. Nagy értékű követelés értékesítése például nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozónak.

Feltétele a marasztalásnak az, hogy a hitelező (függetlenül attól, hogy az eljárásban szerepel hitelezőként vagy sem) előnyben részesülése, mint eredmény megállapítható legyen.

5.       Válasz a feltett kérdésre

A Csődtv. 40. § (1) bek. c) pontja és/vagy a (2) bek. alapján megindított perben vizsgálni kell-e a támadott ügylet megkötésének, teljesítésének körülményeit, avagy csak és kizárólag a szerződés tárgya és eredménye, illetve a szerződéses szolgáltatás a releváns?

 

Az elemzésből látható, hogy csak a 40.§ (1) bek. c) pontja esetében beszélhetünk szerződésről. Ennek megtámadása során alapvető fontosságú az ügylet megkötése körülményeinek a feltárása. Az ügylet értékelése azonban objektív alapokon történik, nincs jelentősége a felek jó- vagy rosszhiszeműségének. Amennyiben a szerződés következtében lehetővé válik, hogy valamely hitelező előnyben részesüljön, s az egyéb törvényi feltételek is fennállnak (határidő, stb.) a szerződés érvénytelenségét meg lehet állapítani.

A 40.§ (2) bek. esetében csak a teljesítés körülményeit kell vizsgálni. A szerződéses szolgáltatás vizsgálata arra irányul, hogy a rendes gazdálkodás körébe tartozik a szolgáltatás teljesítése vagy sem. Amennyiben nem tartozik ebbe a körbe, már csak az vizsgálandó, hogy a hitelező előnyben részesülése, mint eredmény bekövetkezett vagy sem. Amennyiben az eredmény bekövetkezett, a felek jó- vagy rosszhiszeműségének vizsgálata nélkül lehet marasztalni a kedvezményezett felet. A marasztalásnál azonban vizsgálandó, hogy a követelés bejelentése esetén milyen mértékű kielégítésben részesült volna, s csak az ezt meghaladó előny visszafizetésére kötelezhető.

 

Pécs 2016. december 30.

 

                                                                                                                 Dr. Juhász László

                                                                                                               c. egyetemi docens

 


[1] Megállapította: 2004. évi XXVII. törvény 53. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Ezt követően megindított eljárások vonatkozásában kell alkalmazni.

[2] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 38. § (1). Hatályos: 2012. III. 1-től.

[3] Beiktatta: 2011. évi CXCVII. törvény 38. § (2). Hatályos: 2012. III. 1-től.

[4] Módosította: 2006. évi VI. törvény 22. § (1) e), 2013. évi CCLII. törvény 91. § (19) f).

[5] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (10). Hatályos: 2014. III. 15-től.

[6] Megállapította: 2009. évi LI. törvény 24. § (2). Módosította: 2011. évi CXCVII. törvény 69. § 22.

[7]Az UNCITRAL Draft Legislative Guide on Insolvency Law is e három kategóriát határozza meg a megtámadható ügyletek körén belül: a) fraudulent transactions, b) undervalued transactions, c) preferential transactions.